Az emberélet útjának feléig [antikvár]

Részlet a kötetből:A kisfiúMÉG A GYERMEKKOR FÉLÁLMÁBAN TÖRTÉNT. Vasárnap volt és a kisfiú felállott a San Martino del Vescovo-templom jobboldali első falpillére mellett az Allighieriek padjában, az oszloptól föléje tartott alacsony ív és az orgona arany sikolya alatt, kicsiny termetével egészen elveszve a templomot megtöltő sokaságban, úgy, hogy a fedetlen fejeken és a tömjénfüst kék ködén át nem látott mást, mint az oltár gyertyáinak skárlátvörösen ragyogó lándzsahegyeit. A pap az Utolsó Evangéliumot mondotta; az orgonaszó magasra emelkedett búgása felett szinte reszkettek a templom falai és a csupán cseréptetőzetet tartó gerendák, azután megkezdődött a nép kiözönlése a templomból, amit Tiekik meg kellett várniok, mert így nem mehettek végig nyugodtan a tolongó sokaságon. Azért nyugodtan állt tovább apja és mostohaanyja közt, akikkel együtt a templomban volt. S amint oldalt fordította fejét, láthatta a vaskos négyszögű oszlopnak az ő jobbja felé eső oldalán a befalazott sírfeliratokat, az Allighieri-ház tagjainak sírfeliratait.