Az embertől keletre [antikvár]

ELŐSZŐ Könyvem útmutató és kalauz, külpolitikai tudósítóknak, hírmagyarázóknak, diplomatáknak szigorlati segédkönyv, ideológusoknak lábjegyzet gyűjtemény Marxhoz és Leninhez, még helyesebben regény. Nem műfajánál, hanem mert főszereplőivel, a Polgárral és a Rabbal csak annyiban vállalok közösséget, hogy tizenöt évig biológiai alkatomban laktak, végighurcoltam őket a szibériai lágereken és együttmaradtunk a szovjet „polgári" életben is. Regény, mert ha nem lenne az, szemlesütve járnék a világban, hogy annyiszor eltévedtem a jó és rossz, a becsület és becstelen, az emberség és az embertelenség között. Nem ismertem fel azok „új" formáját, ízét, színét, szagát; összezavartam tartalmukat, s nem egyszer a legalapvetőbbekről is elfeledkeztem, amíg olyan szovjet „polgártárs" lettem, akinek feltűzték mellére a szibériai erdőmunkások és faúsztatók szakszervezetének „kiváló dolgozó" jelvényét és fényképét is kitették „dicsőség táblára". Nem lágernapló ez a könyv, de nem is a szovjet élet keresztmetszete. A kettő együtt. Ügy, ahogy a valóságban is szorosan összefüggnek és egymás nélkül érthetetlenek. Legfeljebb az vitás, melyik született előbb, melyik a fontosabb? Ez már válasz arra is, hogy a szovjet élet számtalan síkon találkozik a lágerrel, egyik szülte, nevelte, eltemette a másikat, a szovjet polgár és rab ötven éve elválaszthatatlan ikrek. Együtt építették a kommunizmust, együtt alakították ki Marx és Lenin tanainajk gyakorlati szabályait, együtt öntöttek új tartalmat a régi erkölcsi dogmák formáiba, együtt nőttek 7