Az emlékek látnak [antikvár]

EMLEKEKÉletem." A szó fénycsíkot gyújt a lélek képernyőjén. Közelebbről szemügyre véve, a fénycsík akár egy üstökös: feje, farka van. Legsziporkázóbb tagja elöl a gyerekkor, a serdülőkor. Magva, legeslegtömörebb része a gyermekévek első időszaka, melyben kirajzolódnak a holnap alapvonalai. Megpróbálok visszanyomulni addig, felidézni magamban azt az időt. Nem könnyű e régiókba visszatérni, s korántsem veszélytelen, szinte úgy érzem, mintha a halálhoz közelednék. Hátrább már ritkul az üstökös fényszövete -ez a hosszabbik rész, a farok. Mind lazább, hézagosabb, noha egyre szélesedik. Kinn vagyok jócskán a végén. Most, hogy e sorokat írom, betöltöttem a hatvanat is.Első élményeim jórészt elérhetetlenek. Mások elbeszéléseiből, emlékek emlékeiből kísérlem meg rekonstruálni őket, váratlan fellángoló hangulatok alapján.Legeslegkorábbi datálható emlékem egy érzés. Büszkeség. Harmadik születésnapomon valaki megjegyzi, hogy ez a nap mérföldkőnek számít, most már nagy vagyok. Világos szoba. Lefektettek, de bizsereg bennem a büszkeség, nem hagy elaludni. Óvatosan lemászom az ágyról a padlóra, s közben minden porci-kámban érzem: lassan felnőtt vagyok. Van egy babám. KARÍN SPINNA. Én kereszteltem annak. Szebb név biztos nem jutott eszembe. Bár nem babusgatom. Inkább barátok vagyunk. Első szerelmem talán.Stockholmban lakunk, a Swedenborgsgatan 33. szám alatt (utcánk később más nevet kapott, Grindsgatan lett belőle). Városrészünk, Söder, nem tartozik a gazdagab-M' 'i'ííWi