Az én egyetemeim [antikvár]

Részlet a könyvből: Szóval - a kazányi egyetemre megyek tanulni, úgy bizony. Az egyetem gondolatát N. Jevreinov gimnazista oltotta belém - szép fiatal fiú, nyájas, lányos szemekkel. Egy házban lakott velem, a padláson, gyakran látott könyvvel a kezemben, ez felkeltette érdeklődését, összeismerkedtünk és Jevreinov hamarosan elkezdett meggyőzni arról, hogy »kivételes képességekkel rendelkezem a tudomány elsajátítására«. - Magát a természet is a tudomány szolgálatára alkotta - mondogatta, szépen megrázva hosszú sörényét. Én akkor még nem tudtam, hogy a tudományt a kisérleti nyúl szerepében is lehet szolgálni, Jevreinov meg oly meggyőzően bizonygatta : az egyetemeknek épp ilyen legényekre van szükségük, amilyen én vagyok. Még Mihail Lomonoszov sem pihenhet nyugton a sírjában. Jevreinov kijelentette, Kazányban nála fogok lakni, az ősszel meg a télen elvégzem a gimnáziumot, leteszek majd »egynémely« vizsgát - így mondta: egynémely« - az egyetemen pedig állami ösztöndíjat kapok és öt év múlva »tudós« leszek. Mindez - igen egyszerű, minthogy Jevreinov mindössze tizenkilencedik évében járt és jó szíve volt. Vizsgái után elutazott, én pedig vagy két hét múlva elindultam utána.