Bővebb ismertető
JACK LONDON 1856—1916
A regény, főleg a huszadik századi regény, csaknem mindig önéletrajz is egy kicsit. Legtöbb író a maga vagy környezete életét írja-lopja bele alakjaiba : néha csak epizódokban, gondolatokban, néha átformálva, de mégis fehsmerhetően — egész életsorsokban. A magyar irodalomban Móricz drámai regényei adják a legforróbb önéletrajzot. Ő maga viaskodik Bethlen Gábor, Nyilas Misi alakjában, az apja — kemény peckes kis ember — jelenik meg Rózsa Sándorban s a legtöbb regényében ott az író, a család élete, általánosítva és nagyranövesztve.
Hidegebbfejű, szemérmesebb írónál nehezebb megtalálni az önéletrajzot. Jack London azonban époly szenvedélyes, forrongó volt, mint Móricz b kalandos életéből sok-sok témát, élményt: novellát és regényt tudott kiszakítani. Alig van író, aki annyira az életével magyarázná műveit mint ö. S ez az élet önmagában is izgalmas, lélekzetelállító olvasmány.
Jack London neve voltaképpen John Chaney. A London nevet anyja második férjéről kapta, aki nyolchónapos korától nevelte, keresztnevét pedig maga változtatta meg a kemény, kurtán csattanó Jack-re. Nevelőapja aLféle vándorló munkás, farmer volt, aki egyik foglalkozásból a másikba vágott, néha szépen keresett, de egyre jobban nyomta az öregség, a balszerencse és a család nyomorba jutott. »Szegény voltam. Szegényesen éltem. Néha éheztem. Nem voltak játékaim, játékszereim, mint más gyerekeknek« — emlékszik vissza gyerekkorára a felnőtt Jack London. Kilencéves korára a család már keresni kergeti, hajnali háromkor kel és még iskola előtt kihordja az újságot. Ami időt a tanulás és a munka hagy, az a könyvé. Elolvas mindent, amihez hozzájut s a betű szerelme soha többé, legvadabb tengerészútjain sem hagyja el hosszú időre. Közben az iskola egyik legjobb tanulója 3 ő mondaná el a záróvizsga ünnepi beszédét, de olyan rongyos a ruhája, hogy szégyel elmenni.
Iskola után egy konzervgyárba megy dolgozni, fillérekért. Az akaraterő, a versengés szelleme most is, később is hatalmas teljesítményekre sarkalja. Rettenetes, ameimyi munkát vállal, nagy fizikai erejével bírja is, de az egész élete : alvás és munka. A betű lelke elszáll belőle egy időre, mint majd még kétszer, két embertelen munkában : a mosodában, amelyet oly mesterien ír le
1* 2 3
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.