Az erdőőr felesége [antikvár]

Azt hihetnénk, sőt valószínűleg úgy is van, hogy az ember világegyetemébe minden úgynevezett szellemi érték, tapasztalat, az emberi intellektus minden gyümölcse beletartozik. Azt gondolhatnánk, a szellemi tapasztalatok átültetése egyik közösség talajából a másikéba nem okozhat különösebb gondot, hiszen e tapasztalatok között nincsenek minőségbeli különbségek. Tekintet nélkül a különböző tapasztalatokra, az egyén mikro- és a közösség makrovilágára, annak történelmére, sorsára, érdekeire - egyvalami közös bennünk: emberek vagyunk. Mi több, egy szocializmust építő társadalom tagjai, a huszadik század legkomolyabb kísérletének a résztvevői: az emberi kapcsolatokat az ököljog és a dzsungel törvényeinek a mellőzésével kívánjuk rendezni. Ez közel hoz egymáshoz bennünket, de kötelez is. Egyebek mellett arra, hogy nemzeti közösségeink szellemi tapasztalatait hangsúlyozottabban és rendszeresebben cseréljük ki. Az ilyen értékfelkínálás - az elmondottaktól és a kedvező feltételektől függetlenül, és főleg ha két nemzet irodalma között történik - sohasem zavartalan, sohasem feszültségmentes. A feszültséget az a várakozás okozza, amellyel az átadott mű fogadtatása elé nézünk.