Az erős ember I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A zöld blúz. Barbara az állomáson várta Dalét, úgy, ahogy megállapodtak. Dale egy csomagot és némi pénzt hozott a lánynak egy nagynénjétől, aki külföldön élt. A fiatalember gyermekkora óta megszakítás nélkül külföldön tartózkodott: serdülő ifjúkorában tudta meg, hogy hazájában polgárháború dúl két tábor, a Nagypárt és az Ellenzék között. A Nagypárt győzött. Tizenöt évvel ez események után Dale XXX városában, ahol élt, egy nap ellátogatott a nemzetközi kiállításba s eljutott szülőföldje pavillonjába is. Hatalmas, nyolc méter magas gipszszobor állt a csarnok előtt, egy férfi és egy nő, akik erőteljesen kiléptek s önérzetesen, büszkén néztek maguk elé. Daléra nagy hatással volt ez a szobor. Újfajta, megejtő természetesség áradt a műből, amely egész este, de még az elkövetkező napokban is sokat foglalkoztatta a fiatal férfi gondolatait. A hatalmas gipsz alakok, amelyek egymás kezét fogva álltak a világ elé, félelmetesen hatottak az emberre; az új emberiséget jelképezték, amely egy vérző forradalom görcseiből született meg. Dalénak úgy tűnt fel e két nagy szoboralakkal való találkozása után, mintha abban az idegen városban, amelyben élt, minden frisseség, erő és tűz hirtelen kialudt volna, a város kikopott volna minden gazdagságából...