Az érszűkület és a tumor "árnyékában" [antikvár]

A görög mitológia és irodalom bővelkedik sorstragédiákban. Istenek, félistenek, hősök állnak szinte megoldhatatlan feladatok előtt, és nem térhetnek ki előlük. Ilyen tragikus hősök többek között Prométheusz, Tantalusz és Sziszifusz... Közülök Sziszifusz sorsát látom a legemberibbnek, és Németh József István barátomra gondolva a legaktuálisabbnak. Sziszifusznak egy sziklatömböt kell a hegyoldalon fölfelé a csúcsig görgetett maga előtt.Amikor egyik műtét után meglátogattam, nem győztem csodálni azt a szívósságot, türelmet és azt a kiolthatatlan reményt, hogy meggyógyul. Ám újabb és újabb műtétek következtek. Egyik súlyosabb mint a másik, de mindig ugyanaz a nyugalom, hit, derü és a természetéből fakadó élniakarás áradt belőle, mint az első után...Mit lehet kívánni neki, aki ismét a kórházi ágyon várja egészségi állapotának jobbra fordulását? Tegye azt, amit Sziszifusz tett: tudja ismét újrakezdeni a "szikla" görgetését. Példájával tanítson minket, hogy soha semmit sem szabad föladni, hogy mindig van remény.Kívánom, sokáig tudjon még örülni az életnek, a napfénynek, a családnak, az unokáknak és a barátoknak, s tudja leírni gondolatait, melyek szeretett Családja és a T. Olvasók felé is szívből jövő, üzenetértékű sorok lesznek!