Az esti dal [antikvár]

Részlet a könyvből: A hercegnő Az angol nyári délutánok békés csendje terült el az overdenei parkon és kerteken. Rezgő napfény és megnyugtató árnyék váltakozott a pázsiton s a nagy cédrus fa alja biztatón hivogatta a friss, hűs levegőre vágyó embert. A dísztelen, erős, tömör, ódon kőház tágas termeket és korlátlan kényelmet sejtetett.; kivülről évtizedes repkény, magnoliafák és visztária takarta el az épület határozott csunyaságát. Csupasz falait most elborította a zöld levelek, fehér virágok köpenye s piros szirmok vízesése. A ház egész hosszában terrasz futott végig, mely az egyik végén üvegházba, a másikon madárházba nyilt. Közönkint széles kőlépcsők vezettek le a terraszról a pázsit rugalmas, lágy füvére. Tulnan hatalmas park álmadozott; a bütykös, öreg fák körül félénk barna őzek tanyáztak; a fák között szeszélyesen meg-megcsillant a folyó, mely mint keskeny ezüst szalag, a hosszú fűszálak, a gólyahir és a százszorszép tömegében kecsesen kanyarodott tova. A napóra négy órát mutatott.