Az évek napokból lesznek [antikvár]

Az év első hétfője harmadikán volt. Hírek után a rádióban erőteljes lehűlést ígértek. Mármint további lehűlést, hiszen a hőmérő higanyszála így is a tizenötösön állt, a nulla alatt. - ... hó takará el a bérci tetőt - skandálta fortisszimóban Pereces hadnagy, a bűnügyi rendőrség fiatal nyomozótisztje, miközben ötödször bontotta ki nyakkendőjét. - Piri - kiabált feleségének -, igazán megtanulhatnál már nyakkendőt kötni! Állandóan akkora gubiccsal járok a nyakam alatt, amelyik mellett még az ádámcsutkám is eltörpül. - Pedig az van, le sem tagadhatod! - hangzott gyöngyöző kacagás kíséretében a válasz, valahonnan a konyhából. - Igaz is, miért nem tanulsz meg te nyakkendőt kötni? - Én egyetemre járok. Nappalt éjjé téve görnyedek a római jog felett - méltatlankodott Pereces -, te pedig ilyeneket követelsz? Hát tényleg azt akarod, hogy megbukjak, nem szeretnél doktorné lenni? És különben is, van neked lelked?