Az exfegyenc I-II. [antikvár]

A börtönből jövök ... A börtönből jövök. Felemelt fejjel. A szenvedések házából jövök. Daloló kedvvel. Jövök a meghurcoltatás, a megaláztatás, a megtiportság halottfehér négy fala közül. Meg nem törve. Meg nem sebezve. Meg nem rendítve öntudatomban. Sárral dobáltak. Hazugságokkal mocskoltak. Mosolygok rajtuk. Elítéltek. Láncra vertek. Eltemettek. És csupa napfény a lelkem. Arany trombitát zengetek. A pokolból is újjászületik a Gondolat. Rab voltam öt esztendeig. Fegyencdarócban, rabmoslékon. De bűntudat nem gyötört. Megbánás nem gyöngített. Nem kellett szégyenkeznem. Nem sajnálkoztam magamon. Az istenekkel társalkodtam. Nem vesztettem el a hitem. Az elveim megacélozódtak. A meggyőződésem szikladarab. Ember vagyok, nem szolgalélek.