Az idegen [antikvár]

Részlet a könyvből: A szobában sötét volt. De a széles ablakon át sápadt fehérséggel bevilágított a hó. Odalent a kertben dermedten és némán álltak a fák; szétterpesztett ágaik csontvázujjakként mutattak az ég felé. Az élet minden mozgását kemény markával lefogta a fagy. A fűtött meleg szobában is mozdulatlan volt minden. A kisfiú, aki az ablak előtti pamlagon térdepelt és nekitapasztotta orrát a hideg üvegnek, beleolvadt a kertből beintő szigorú csendbe és mozdulatlanságba. Zajosan nyílt az ajtó, illat és élet áramlott be rajta. Marci!... Hol vagy, Marci?! A kisfiú nem mozdult, nem akarta, hogy felfedezzék. De kattant a kapcsoló, s a fény brutális mohósággal szétrohant a szobán.