Az idegen [antikvár]

Részlet a könyvből: Ezerkilencszáznegyven június huszonkettedikén a kora ebédutáni órákban egy sietős pár érkezett a Damjanich-utca és az Aréna-út torkolatához, a budapesti városligeti Regnum-templom elé. Körülnéztek, a villamosmegállót keresték. A fiatalasszony feketében volt, a férfin sötétszürke ruha, a fején fekete puhakalap. - Ha most kapunk huszonhármast, még odaérünk, - mondta a férfi, mikor megnézte a csuklóján az órát. Az asszony bólintott. A villamos azonban nem jött. Egyik perc a másik után telt el, egyre több ember gyűlt a keskeny aszfaltra. Már összeszorulva feketéllett a kis tömeg és türelmetlenül meresztette szemét a jobbra-balra üresen elnyúló villamossínek után, amelyeken a fordulóknál hideg-ezüstösen meg-megcsillant a nyári nap fénye. Valaki topogni kezdett és nyomában mint megadott jelre itt is, ott is morgás szállt fel. Egy idősebb úrféle méltatlankodva dohogott: - Biztosan megint karambol. A férfi ekkor ismét karórájára pillantott. - Elkésünk. Taxiba kell ülnünk. - Ennyi kiadás! - sopánkodott az asszony, várjunk még egy kicsit. Hátha már jön is a villamos. - Hiába jön, elkésnénk s tudod jól, hogy mi nem késhetünk. Még a koszorút is el kell hoznunk.