Az idegen leány/Reménytelen szerelem/Hat vőlegény [antikvár]

Részlet a kötetből: Kéziratot kapok E nyúlfarknyi bevezetőben én magam szólok, az író. Mert rövidesen föl fog váltani a magános ember, akinek följegyzéseit fogom adni a következőkben. Én magam tetemes ideig kutattam a magános ember után, de attól a pillanattól kezdve, hogy kissé szokatlan körülmények között hozzájutottam a följegyzéseihez, nem tudtam ráakadni az életben. Eltűnt előlem s én hiszem, hogy szándékosan kerül. Éppen így nem találkoztam az idegen leánnyal sem, akiről lépten-nyomon szó lesz a magános ember följegyzéseiben. Most, amikor szóváteszem e két teremtés különös életét, tavaszodni kezd odakint. Annak pedig, hogy kezembe kerültek a magános ember följegyzései, csaknem esztendeje már.