Bővebb ismertető
Ez a kedves és vonzó regény egy német szabadiskola életét tárja fel és egyúttal izgalmas rajza annak a szellemi mozgalomnak, amly Németországban már a háború előtti évtizedben megindult a középiskolai nevelés és tanítás reformjáért. E mozgalom főirányelve az volt, hogy az ifjúságot kiszabadítsa az elavult rendszerű iskola szorító fegyelme alól, amelynek helyébe az önfegyelmet akarta tenni. A tanító parancsszava és félelemgerjesztő hatalma helyett az ifjúság autonomiáját tartotta a helyes pedagógia alapjának, a notesz, karcer és egyéb fegyelmi martír-eszközöket pedig az ifjú ember saját erkölcsi felelősség-érzetével helyettesítette. Ehhez képest az iskola szervezetének rendszerét is megakarta változtatni, szabad bajtársi-szövetségek önkormányzatára, a tanító és tanítvány tiszta baráti, sőt pajtási viszonyára építve föl az iskolai életet. Az odilienbergi iskola, amelyről a regényben szó van, nyilván a híres wickersdorfi intézet, a "Jugendbewegung" kimagasló vezéralakjának Gustav Wyneckennek alapítása. Wynecken professzort a regényben Mahr Manfred-nak hívják. - Ebermayer könyve több mint a szabad iskola érdekes életének fotografikus másolata. A modern pedagógia egyik legtöbbet vitatott problémája körül folyó harcnak rajza is, amely azt a kérdést van hivatva eldönteni, hogy az iskolai nevelésnek indiviualisztikus vagy nivelláltan művelt tömeget kell-e nevelnie.
A regény szerzője, Erich Ebermayer a magyar olvasóközönség előtt még kevéssé ismert. Neki kell átadnom a szót, hogy bemutatkozzék...