Az igazi férfi [antikvár]

Részlet a könyvből:Szerelmese. Amikor az estély után hazahajtatott, behúzódott a magas, ódivatú kocsi homályába, mintha teljesen el akarna szakadni a külvilágtól, hogy semmi ne zavarja, mikor átengedi magát a borzongásoknak, lelki remegéseknek és testi vibrálásoknak, melyek a félelmes gondolat nyomán támadtak... -Ez az igazi. Mindig is úgy képzelte, hogy valahol vár rá egy ember, az az egy ember, aki a szerelem felülmúlhatatlan örömével tudja megkoronázni életét. És az az ember rá fog ismerni, tudni fogja, hogy ő az, akit neki szánt a sors. Az első perctől fogva, - vagy legalább is hamarosan tudni fogják mindketten, hogy a sorsuk: egyesülés vagy megsemmisülés - szerelem vagy porráválás, - élet vagy halál. -Vájjon csakugyan ez az igazi? Más lányok sürgősen férjhez akartak menni, ő sohasem érezte sürgősnek a dolgot. Más lányok nem kockáztattak olyan rettenetesen sokat. Mert tegyük fel, hogy az ember elfárad a keresésben és türelmetlenségében vagy búskomorságában hozzámegy más valakihez - és azután megjelenik ő! -De én hiszek abban, hogy ez az igazi. Eddig soha nem volt még szerelmes, egy pillanatig sem...