Az igazi meg a márványelefánt [antikvár]

— Az imént itt volt egy igazi elefánt! Újságolja nekem a Márvány. — És most hol van? — kérdem Munkámat abbahagyva. — Elment. Azt mondta, dolga van. — Biztos vagy benne, hogy igazi volt? Ormányát lengetve néz. Már tudja, s én is, Hogy EZ az elefánt nem volt igazi. Hiszen IGAZI elefánt ilyet nem tesz. — Miből lesz a mese? — Mire gondolsz? — Arra, hogy miből lesz a mese. — Hogyhogy miből? — Valamiből csak kell lennie, nem? — Ööö. De. — És miből? — Nem tudom. Valamiből. — De miből? — Miből, miből. Semmiből. — De a Semmiből nem lehet Valami. Csak a Valamiből. — Hát éppen ez az. A mese az a Valami, ami a Semmiből lesz. — Hm. Fura. — Miért? Egyszerű. Az elején nincs semmi — Az imént azt mondtad, hogy a mese a Semmiből lesz. — Azt mondtam. I\la és?