Az Igazi Nagy Nő [antikvár]

Az író írja könyvéről: Az Igazi Nagy Nő természetesen nem én vagyok, mint azt a szerző neve és a cím egybeolvasásával gondolni lehetne. Az Igazi Nagy Nő hol fekete, hol vörös hajú, csípőre feszülő bársony-nadrágokat és mélyen kivágott blúzokat visel, nyakában csillog a hamis ékszer, szemén-száján a festék, érkezését illatfelhő jelzi, nem lép, hanem lebeg, belföldiekkel nem ismerkedik, és csak valutáért kapható. Az Igazi Nagy Nő egy város kedvence, ő a soha meg nem valósuló álom, a mese, az illúzió, az élet, amit mindnyájan élni szeretnének. Az Igazi Nagy Nő senkié, tehát olyan, mintha mindnyájunké lenne. Ő az egyhangúságban a változás, a végeérhetetlen hétköznapok után a közös ünnep. Ő az Igazi, a Nagy, a Nő...az egyetlen, aki karriert csinált. És a többiek? Róluk meg az Igazi Nagy Nőről szól ez a kisregény.