Az igazlátók [antikvár]

Részlet: A zsúpfödeles, hosszú akol tetején annyi volt a hó, hogy majd beszakadt alatta. A tető széléről lelógó, karvastag jégcsapok a földig értek, szinte beléje fúródtak. A pusztán végigszáguldó havas orkán hol ordasként üvöltött, hol mint magatehetetlen vénember, dünnyögött. Az akol a puszta közepén állott. Pallavicini Alfonz Károly tiszttartósága évekkel ezelőtt lebontásra ítélte, mert a juhok számára életveszélyesnek találta. A rendelkezés nyilván elkallódott, így maradt meg a közel százesztendős épület, hogy ma, az Úr 1936-os évének vigiliáján az Igazlátók ítélkezésének színhelye legyen.