Az igazság sétái [antikvár]

Részlet a könyvből:Hosszú esztendőkkel ezelőtt - amikor még élt atyám - egy napon nagy sietve, titkolózva mintha kergették volna, rontott be a boltba a Pihe Flórián, az állítólagos ritka Elzevírrel. Lihegett, súgott búgott és kölcsönt akart a könyvre. Eladni nem lenne szíve, panaszolta nekem, szinte sírt, remegett bele, amiért meg kell válni tőle, hacsak ilyen rövid időre is és becsületszavamat vette, hogy nem adjuk el. Mert okvetlenül visszajön érte.Sajnos a pénz egy negyedóra alatt, máris, rögtön kell neki, hiszen a percek száguldanak, különben még talán le is csukják.Apám éppen elment, én akkor kezdő antikvárius voltam, alig két hónapja jártam be az üzletbe. Odaadtam neki a háromszáz pengőt. Nagyon hálálkodott és esküdözött, hogy a következő hét elején visszaváltja könyvét, elhozza a pénzt.