Az iglói diák [antikvár]

A lapélek kis mértékben foltosak. A táblák enyhén kopottasak.
Volt egyszer két kedves szem, és ez a két szem mindig engem látott, engem nézett, akármerre jártam a világban. Volt egyszer egy szív, olyan szív volt ez, amelyikben már a földön a menyország lakozott. Volt egyszer egy szent kis öreg néni, mindig feketébe járt és fehérség ragyogott körülötte. Volt egyszer két drága kéz, ez a két kéz mindig csak adott és dolgozott, mikor fáradt volt és öreg volt, akkor is dolgozott, csak néha ütötte meg szerényen és félve az öreg zongorát, amíg el nem kótyavetyélődött ez is a sok kedves, öreg holmival. Amikor most elkezdem írni az életem regényét, először róla emlékezem! Mert szerette a muzsikát, szerette az ifjúságot, a dalt és a verseket. Petőfi-verseket szeretett mondani s dúdolt olyan dalokat, melyeket csak ő tudott. Szerette a színházat, emlékszem a mosolyára és emlékszem a szemében egy könnycseppre "A nótás kapitány" premierjén. Az Édesanyám! Az ő tisztelt és kedves emlékezetének ajánlom ezt az írásomat.