Az ing [antikvár]

Részlet a könyvből: Kristóf király; uralkodása, erkölcsei, betegsége. Ötödik Kristóf nem volt rossz király. Szigorúan tiszteletben tartotta a parlamentáris kormányzás szabályait és sohasem ellenkezett az országgyűlés akaratával. Ez az engedékenység nem esett túlságos nehezére, mert észrevette, hogy ha többfélemódon lehet is hatalomra jutni, de nincs kétféle mód a hatalom megtartására vagy felhasználására ; hogy a miniszterei, bármilyen lett légyen is az eredetük, bármilyenek az elveik, eszméik, érzelmeik - mind tökéletesen ugyanazon a módon kormányoztak és néhány tisztán formai különbséget nem számítva, megnyugtató egyformasággal ismételték egymást. Habozás nélkül meg is bizta hát azokat, akiket az országgyűlés kijelölt neki, bár mégis legjobban szerette a forradalmárokat, mert azok leginkább égtek a vágytól, hogy megszilárdítsák a tekintélyüket. Ő maga főképen a külügyekkel foglalkozott. Gyakran tett diplomácziai utazásokat; ebédelt és vadászott királyi cousin-jeivel, és büszkesége volt, hogy álmodni sem lehet nála jobb külügyminisztert. A belügyekkel is boldogult annyira, amennyire a rossz idők engedték. A népe nem szerette és nem becsülte túlságosan, ami biztosította számára azt az értékes előnyt, hogy sohasem kell csalódást okoznia.