Az inkvizítor felesége [antikvár]

Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat. Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sión énekei közül! 137. zsoltár Krisztus gyilkosai, így neveztek bennünket, pedig nem is mi feszítettük meg Jézusukat; számkivetettek voltunk Babilonban, mikor ő Jeruzsálemben meghalt. Mikor a perzsa király elűzött bennünket második hazánkból, rátaláltunk e napsütötte, termékeny partokra - a földre, mely annyira hasonlít szeretett Palesztinánkra -, és itt is maradtunk. Több mint ezer éve élünk Szefarádban. Azt mondják, mikor az Úr megteremtette a világot, Szefarád földje öt áldást kért tőle: kék eget, gyönyörű asszonyokat, halban bővelkedő vizeket, gazdag termést és egy igazságos királyt. Isten mindet megadta nekünk, kivéve ez utolsót - mert ha megadta volna, Szefarád most olyan lenne, mint az éden.