Az intelligencia bálja [antikvár]

I. FEJEZET A Marian-Iányok A Kertalja utca nyolc szám alatt, Marianék családi házában lázasan készülődik a három nővér az intelligencia elsö báljára, a háború utáni elsö bálra. A bál szombati napra esik, július derekára. Még egy órájuk van a várva várt esemény kezdetéig. Az utcára nyíló két ablak között a tükör előtt forgolódnak a lányok, okkal ok nélkül ki-bej önnek, kergeti őket az óra két mutatója, mely mintha túlságosan gyorsan hozná közelebb azt a pillana-natot, amikor Ruja, a híres prímás, kit az egész völgyben ismernek, füstös, mosolygó képét a tisztelt közönség felé fordítja és elkezdődik, mint a háborút megelőző években, a hagyományos bál, a nyár legjelentősebb bálja, amelyről sokáig beszélnek majd, a lányok, a fiatalemberek, anyák, sógorasszonyok, el egészen a következő, a szüreti bálig. Valentina, aki alacsonyabb testvéreinél, viszont derekabb, és szőke haját kibontva viseli, berántotta maga után az ajtót, és átfutott az udvaron a nyári konyhába, hogy parazsat tegyen a vasalóba. Az ajtó üvege megzörrent — alig volt rajta már gitt —, és szinte-szinte megindult a nyomában. — Lassabban, te esztelen — kiáltott rá rekedten az öreg Vasile Marian, aki éppen cigarettasodrással foglalatoskodott. Nem tetszett az öregnek a házban uralkodó zenebona. Mindenért a vidám, szórakozni vágyó, bálért, zenéért bolonduló Valentinát hibáztatta. Miatta már néhány napja, mintha váratlan forgószél dúlta