Az ítéletidő [antikvár]

Részlet a könyvből: Nem könnyű ma már visszatekinteni azokra a napokra, főleg nem könnyű innen, ahol mi vagyunk, s nem könnyű, ha arra a nem kevés időre gondolunk, ami azóta eltelt, beleértve történetünk nem könnyű napjait is. Na, ezzel a sok nem könnyűvel együtt is felfoghatatlannak tűnik mi is? Éppen a könnyűség. Az elviselhetetlen könnyűség. Hogy abban a nagy nemtörődömségben miért nem sejtette meg senki, mennyire közeli a változás, és hogy az akkori városlakók nemcsak nem számoltak a lehetőséggel, hogy egyszeriben minden összeomlik körülöttük, de még a maguk végességével se gondoltak különösebben. Úgy éltek, mintha örökké tojhatnának mindenre. Felkelés, munka, evés, ürítés, szeretés, vásárlás. Jobb volt nekik, vagy rosszabb? Sok idő telt el azóta, s legfeljebb a tanulság maradt itt velünk, hogy a tudatlanságban nincsen szépség, és hogy az emlékezet semmit nem segít és semmit nem könnyít.