Az éjszaka sárkányai [antikvár]

Mit lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlenségét, hogy életében mindent odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék és sarló-holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leány-szeretet. Mi apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink... Így minderről e lyukasórában megjelent "lány-novellákban" olvashatunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lány-ujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz, édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hiszterikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján.