Az álmos riporter [antikvár]

A borító kissé hajlott.
"Ransom aludni szeretne. Ez kétségtelen. Szemei leragadnak, fájnak. Szíve bódultan, kergén dobog. Hét napja nem aludt ágyban. Csak ülve vagy állva aludt. Ha valakinek elkezdenek lefelé menni a dolgai, akkor mennek lefelé. Ez olyan igaz, mint a szentírás. Az is bizonyos, hogy balszerencsének vannak változatai, mint ahogy egy vörös hajú nőnek szeszélyei vannak. Némelyik embert a bűnbe kergeti, másikat az éhhalálba. Ezek azonban nem a legborzalmasabbak. Az álmatlanság mindennél kínosabb. És Ransom Cherryre ezt rótta ki a balszerencse. Pénzt csak egy helyről várhatott: a Saint Louis Tribune riportázs-szerkesztőjétől. Mr. Wellings Collate volt ez az úr. Hajlandó volt pénzt adni Ransom Cherrynek egy szenzációért, ami pénzt ér. De a szenzációk természetüknél fogva elkerülik a peches embert, és elkerülték így Ransom Cherryt is. Már akkor látnia kellett, hogy a közeljövő nem sok jót tartogat a számára. De várakozását felülmúlta az a gyorsaság, amellyel ügyei tragikus fordulatot vettek." A harmincas években más, neves írókhoz hasonlóan Aszlányi Károly is írt bűnügyi regényeket, nyugatias hangzású álnév leple alatt. Így született Az álmos riporter is, amelynek sziporkázó szövege, nyelvi leleményei előbb-utóbb szállóigékké válnak.