Az ő családja [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
- Nem, nem, nem! Várj csak, várj! Rögtön befejezem az elbeszélésemet. A mellettünk levő bungalóban csinos fiatal angol nő, egy tisztnek a felesége lakott. Neki is született rövid idővel előbb egy gyermeke, de az anya meghalt, s a kicsike életben maradt. Nálam fordítva volt: én éltem s a gyermekem halt meg. Értitek most már? Elhallgatott s körülnézett. Senki sem válaszolt. -Férje, a fiatal tüzértiszt, félig őrült volt a fájdalomtól. Istenem, volt is oka rá! Az ifjú pár csak nemrég jött Angliából, s úgy látszik, nem voltak közelebbi ismerősei. Szegény ember ezenkívül röviddel a felesége halála előtt indulási parancsot kapott Afganisztán felé. Bungalója a miénk mellett volt, s nyomorúságában hozzám fordult. - Ha jól tudom, ön is tisztnek a felesége, s a gyermekét elveszítette - mondta nekem. - Ha jó keresztény, vegye magához az én kislánykámat az öné helyett, s legyen az anyja, míg én visszatérek.