Az oceánrepülő [antikvár]

Részlet a könyvből: A halálpilóta Cudar idő volt és amire emberemlékezet óta nem volt még példa Hobokenben az évnek ebben a szakában, a vihar, mely vad szélrohamokkal dobolt a hangárok és az állomásépület hullámbádog lemezein súlyos, alacsonyan szálló, szinte tejsűrűségű ködöt hömpölygetett maga előtt az óceán felől. A flag, a pilóták és repülőgépek halálos ellensége alattomosan és áthatolhatatlanul kavargott a süvöltő feketeségben s tíz lépésen túl elnyelte a harmadrangú hobokeni légikikötő harmadrangú fényjelzőberendezésének, egy ötezer gyertyafényű fényszórónak fel-felvillanó sugárkévéjét, nem is beszélve az állomás ablaksoráról és a hangárok gyér lámpafényeiről. egyszóval Doug Flaherty szerint az éjszaka nedvesen és olyan feketén csepegett odakint, mint az olvadt szurok, ez volt a helyzet Hobokentben és Doug Flaherty körülbelül fején találta a szöget. A kantin cinkasztala fölé lógó ernyőtlen villanykörte részegen keringett egy csomó nyugtalan, sötét arc fölött, melyek kivétel nélkül ugyanazzal az aggodalmas kifejezéssel bámultak a kantin cigarettafüst foszlányaiban úszó mennyezete felé, ahonnan pontosan ismétlődő időközökben túlharsogva a vihart egy repülőgép motorjának és légcsavarjának recsegő dübörgése hangzott, amint a gép elhúzott az épület felett.