Bővebb ismertető
PROLOGUS
COMÓI-TÓ, 1946
ESTEE
Félix benyúlt a zakója alá, és Esteenek elakadt a lélegzete. - Estee, ezt a gyűrűt egy nappal azután vettem, hogy megláttalak a Scala színpadán, sok éwel ezelőtt - mondta Félix, kezében egy piros bársonydobozkával. - Te vagy az egyetlen nő, akit valaha is szerettem.
Estee nagyon vágyott rá, hogy láthassa az ékszert, szerette volna magába szívni a gyémánt látványát, amit a férfi választott neki, ehelyett azonban gyengéden a dobozra szorította Félix ujjait.
Hiszen még mindig jegyben jár egy másik nővel.
- Nem - suttogta Estee. - Nem ez a megfelelő idő. Azt akarom, hogy akkor kérd meg a kezem, amikor szabadon megteheted.
A férfi nem vette le róla a tekintetét, de aztán visszatette a dobozkát a zakójába.
- Kérdezhetek valamit?