Az Ollenburg-dynastia és egyéb elbeszélések/Baba nénike [antikvár]

Részlet a könyvből: A légy A terebélyes platánok lombjai zugtak a királyi kastély ablakai alatt és a betóduló napsugarak verőfénynyel töltötték meg a nagy, fehér termet. Doktor Plinius két kezét a zsölle két karjára helyezve, felséges növendékére függesztette tekintetét és magyarázott. A tudós professzor fehér szoborarcza egy kissé kipirult és okos, kutató szemei ragyogtak. Doktor Pilinius átérezte azt, mit jelent milliók számára uralkodót nevelni, - olyat, a ki egyszerre embernek és embereken fölülállónak érezze magát. Tudta, hogy minden csekélyke magból, a melyet elvet a gyermekkedély fogékony talajába, sok ezernyi ember üdve vagy átka teremhet. Az arany czirádás, hosszukás négyszögű, fehér asztal tulsó oldalán ül a gyermekkirály. Egy kilencz éves fiucska. Kissé halovány, leányos szőke fejét előbb bágyadtan hajtotta féloldalt, - majd felkönyökölve az asztalra, apró, fehér tenyerébe fektette. Nagy aczélkék szemei, ezek a hideg nézésű "Ollenburg szemek" most álmos unalommal tapadtak oda a professzor csupasz arczára, míg a hosszu, selymes pillák lassan-lassan csukódtak egyre lejebb. Doktor Plinius tovább magyarázott.