Az önző [antikvár]

Részlet: Szép, napos tavaszi délután volt. Az ünnepi csend és nyugalom, mely a nagy tengeri kereskedelmi-város pezsgő zsivajában nem lelt tanyára, annál zavartalanabbul uralgott egy szép fekvésü nyárilak közelében, mely a házóriásoktól félreesve, a tengerpart közelében állott, s melynek szépen gondozott kertje lenyult egész a tengerig. E nyárilak egyike volt azon nagyvárosi üzletemberek által lakott épületeknek, melyeket gazdáik két előnyös szempontból laknak: először, hogy távol legyenek az utczai zajtól, másodszor, mert idővesztés nélkül is könnyen elérik a várost.