Az önző férfi [antikvár]

Verőfényes tavaszi nap volt. A vasárnapok békés csendje ömlött el azon az előkelő nyárilakon, amely a város háztengerétől távolabb, a part közelében épült s amelynek gyönyörű parkja egészen a tóig lehúzódott. azoknak az ízlésesen berendezett magánvilláknak egyike volt ez, amelyekbe a gazdag városi lakosság vonult vissza, hogy az utca zaja ne zavarja őket s a várost azért mégis nagyobb időveszteség nélkül elérhessék.A szalonban, amelynek üvegajtaja a teraszra nyilt, egy úr és egy hölgy ült, élénk, szemmel láthatólag igen komoly beszélgetésbe merülten. az ifjú hölgy izgalomtól kipirult arccal, könnyeivel küzködött, míg a férfi teljesen közönyösnek és nyugodtnak látszott. Őszülőhajú, komoly, keményarcú, középkorú férfi volt, akinek egész külseje üzletemberre vallott. Lényének kimért, hűvös nyugalma egy pillanatra sem engedett fel a leghevesebb jelenet folyamán sem s még beszédmódja is száraz és üzletszerű volt, a melegség minden árnyalata nélkül.