Az önző I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Vacaria csucsán állotta, majdnem kétezer méternyi magasságban, előttem a Királykő, rengeteg fehér kőtömeg a déli napban, áttetszően ragyogott, csiszolt, elképzelhetetlen gyémánthegy. Balra a sztinában zsendicét kinált a csobán felesége: mögöttem, lentebb, az elmaradt társaság, vidámra fáradt szász leányok emelgették szöges botjaikat, lihegve hozta a kapitány legénye a konzervekkel, hideg hussal megbélelt hátizsákot, a nevető karaván ugy tünt föl a fenyvek mögül, mint valami ujfajta hegyi patak, mely fölfelé csörren: bugyborékos élet a mohos köveken. Eznap nem folytattam George Meredithet, akit ekkor már hónapok óta bujtam, de eznap kezdtem igazán megérteni."