Az ördög is csak ember [antikvár]

1 - Hisz maga az ördögben, Dr. Jakobi? Jó kérdés. Át kell gondolnom. A háromágú szigonyt cipelő vörös, szarvas gonosztevőben biztosan nem hiszek. Ugyancsak dajkamesének tartom azt, hogy a bűneim miatt örök időkig fogok pirulni a tisztítótűzön. Az viszont nagyon is meglehet, hogy van pokol. Talán már volt is alkalmam belepillantani, több mint három évvel ezelőtt, amikor az életem elérte eddigi mélypontját. De arról nem az ördög tehetett, hanem a volt feleségem. - Nem, nem hiszek - válaszolom. - Miért kérdezi? Moosmann gondolkodik egy pillanatig. - Ez úgy hangzott, mintha nem volna egész biztos benne. - Mondja, mi köze ennek a házasságához? - kérdezem, és odapillantok az órára. A foglalkozás a végéhez közeledik. - Azt hiszem, hogy az ördög barmolt bele a házasságomba. - Moosmann feszeng. Mintha maga sem volna teljesen meggyőződve erről az elméletről. - Mi érdeke fűződne az ördögnek ahhoz, hogy tönkretegye a maga házasságát? - Nem a házasságomat akarja tönkretenni, hanem engem - feleli Moosmann rejtélyesen. - Moosmann úr, miért akarná az ördög éppen magát tönkretenni? - Fogalmam sincs - válaszolja Moosmann. - De nyilvánvalóan az a célja, hogy megkeserítse az életemet. Különben nem küldte volna a feleségemet.