Az ördög sarkantyúja [antikvár]

Részlet: Bevallom, hogy mikoriban megismerkedtem Charles Stricklanddel, egyáltalában semmi rendkívülit nem fedeztem fel rajta. Ezzel szemben ma már nagyon kevesen vannak, akik tagadják a nagyságát. A nagyságnak nem arról a fajtájáról beszélek, amit a szerencsés államférfi, vagy a népszerű katona érhet el: az ő esetükben a nagyság inkább a hivatásukhoz tartozik, mint egyéniségükhöz s mihelyt a körülmények megváltoznak, ez a nagyság igen szerény méretűvé zsugorodik. Volt miniszterelnökökről utólag gyakran kiderül, hogy mindössze kitűnő szónokok voltak; hadseregnélküli generálisokról: hogy mindössze vidéki városkák jámbor hősei. Charles Strickland nagysága azonban valódi volt. Akadhatnak olyanok, akiknek nem tetszik a művészete, de érdeklődésüket ezek sem tagadd hatják meg tőle. Megzavar és lenyűgöz. Elmúltak azok az idők, mikor még gúnyolták és kinevették; ma már nem számít különcködőnek, aki őt védi, vagy ízléstelennek, aki magasztalja. Elfogadták hibáit is, mint érdemeinek szükségképpeni kiégészítőit...