Az öreg [antikvár]

A hetvenes években pályája csúcsára érkezett Jurij Trifonov egyik legizgalmasabb és legnagyobb igényű vállalkozása ez a regény. A cselekmény mintegy hatvan esztendőt fog át, az októberi forradalomtól napjainkig. A címszereplő öregember úgy érzi, testamentumot kell hagynia a fiatal nemzedékre, vallania kell élete meghatározó élményéről, ki kell mondania a végső szót egy különös kirakatper tragikus hőséről, Migulin kozák ezredesről, akit 1918-ban, Trockij utasítására, hadbíróság elé állítottak. Választ kell adnia a neki akkor, diákfejjel nemigen érthető kérdésekre: Vajon mi késztette a remek katonát, a Don megmentőjét, hogy szembeszegüljön a felsőbb hadvezetéssel? Vajon kinek állt érdekében, hogy végleg félreállítson egy tetteiben mindig igaz forradalmárt? Az öreg monomániásan keresi a választ - levéltári búvárkodása, emlékidézése közben szinte megfeledkezik a jelenről, ahol gyermekei vívják a maguk hétköznapian nehéz ütközeteit -, hiszen tudja, hogy a meglelhető igazság nem csupán erre az egyetlen korra, erre az egyetlen ügyre érvényes.