Az öreg plébános levelei [antikvár]

Előszó Talán nem állok messze az igazságtól, ha leirom ezt a mondatot: mindenki szeret levelet kapni, és kíváncsian olvassa. Tokody Ödön (1844-1934) szentandrási plébános is levelekkel örvendeztette meg az akkori keresztény társadalmat. Abban az időben még volt keresztény társadalom, ma csak vallásos családok, kisebb keresztény közösségek vannak. Levelei a Budapesti Szemlében a 19. század végétől a második világháború befejezéséig jelentek meg. írásai egyrészt betekintést engedtek az Egyház, a plébániák benső életébe, másrészt pedig az egyházközségekben működő személyek: pap, kántor, sekrestyés, az egyházi iskolák tanítói munkához való - jó vagy kevésbé jó - hozzáállását írja le. Arról, hogy a levelek mennyire voltak olvasottak, a társadalom mely rétegeit érdekelték, s hogyan vélekedtek róluk az olvasók, nincsenek feljegyzések. Mindenesetre az, hogy a fővárosban megjelenhettek egy vidéki plébános írásai, valószínű nem a véletlen műve. Tokody Ödön nagyszerű irói képességekkel rendelkezett, a szellemi alapot valószínűleg a családjából hozta magával. Édesapja, Tokody Bertalan pénzügyminiszteri osztálytanácsos volt. Ödön tudását egyéni szorgalma és a gimnázium nyolc éve tovább erősítette. A még elfogadható enyhe szurkálódás, pici „odamondogatás" végigkíséri írásait, talán azért is, hogy a civil olvasók is elgondolkodva ismerjenek magukra. Lelkipásztor volt, aki nyitott szemmel járta papi életútját és gyűjtötte a megírásra méltó történeteket. Sok paptársa életét írta, „szerkesztette" meg, hozzáadott, vagy elvett az eseményekből. Mint vidéki plébános, a városok zajától távol alkothatott. Az akkori papság irigylésre méltó latintudásával rendelkezett, melynek alapját a gimnáziumi tananyag, és a későbbi kispapi évek adták. Leveleiben rendszeresen használja az akkori polgári élet - ma már sokaknak ismeretlen - kifejezéseit, és a latin szavakat, mondásokat, amelyeket ügyesen „ültet be" a magyar szövegekbe. A leveleken keresztül megismerhetjük az egyházmegye püspöki hivatalát. Hűen ábrázolja egy-egy lelkipásztor társának „megcsontosodott" életét, avagy lelkesedését Egyházáért, népéért, hazájáért. Bepillantást enged egy-egy plébánia benső életébe, ahol a nagy létszámú rokonság feléli a plébánia jövedelmét. Megismerhető a nagy hatalommal rendelkező kántor, az irodaigazgató, aki uralkodik a káplánok felett. Akkor nem volt gyilkos