Az óriás kezében [antikvár]

Zúgtak félrevert harangok, sikongtak szirénák. Az óriás tavon gőzösök, vitorlások menekültek kikötőik felé, a strandok elnéptelenedtek és a rémület robajával hunyták le zsalus szemüket a parti villák ablakai. — Légiveszély! — kiáltotta a rádió. — Zala, Veszprém, Somogy légiveszély! A bazaltkupolás Badacsony mögül felbukkant az első kötelék. Aztán a második, harmadik, negyedik Ezüstös csillanások félelmetesen szép menete a koradélelőtti ég ragyogó azúrjában. A tihanyi bérc sziklás hasadékaiból füstös láng lövellt fel tompa pukkanással. Lőelemképzős ütegek ugatták a smaragdzöld víztömeg fölött elérhetetlen magasságban úszó légirajt. Döbbenetes váratlansággal egy magányos repülőgép indult rohamra az égen. A védelem egyetlen gépe. Hová törtet? Csak nem akar harcbaszállni a rettentő túlerővel? Dávid, fordulj vissza! Száz és száz Góliát dübörög feléd! A csillogó menetből máris kivált és nyomjelző felhőfoszlányokat rugdosva szét, éles visítással vetette magát két ellenséges vadász a merész sietséggel érkezőre. Elkezdődött az egyenlőtlen küzdelem. Gépfegyverek kattogtak, propellerek zúgtak. A tengernyi víz, mintha érezné a vészt, izgatott morajjal hullámzott a megrémült táj néma kagylójában. A magányos gép mind lejjebb ereszkedett. Szinte látszott, mind lankad ereje. Majd sötét pír buggyant testéből, szárnyai megbillentek. Füsttölcsér csigavonala követte lángoló zuhanását. Két ejtőernyő lassú ereszkedéssel lóbált egy-egy emberi testet. Élőn még? Vagy már holtan?