Az óriások utja [antikvár]

Prologus. Ezernyolcszázkilencvennégy egy szeptemberi délutánján nagyanyámmal az Aix-les-Bain-i Grand Cercle üveges csarnokában a bábszínház előadását néztem. Azok a gyermekek, akik ebben az időben ezen a fürdőn üdültek, emlékezhetnek arra a revüre, melyet itt husz napon át egymásután adtak: Az ördög Aix-les-Bainben volt a cime. Szép, meleg nap volt. Mikor az a báb, mely a fürdő nőt adta, épen ezeket az azóta felejthetetlenné vált verssorokat mondta: Szedjünk, mig a nap le nem ment, Revard virágát, cikláment. Egy kislány lépett a csarnokba. Sapkámat magam mellett, egy székre helyeztem el. A kis lány, bár sok más üres szék volt, egyenesen efelé tartott. - Magáé ez a sapka? - Igen, kisasszony, - feleltem elpirulva s magamhoz vettem a sapkát. Nagyanyám előrehajolt s komoly, meglepődött arccal nézegette a kis jövevényt Ez azonban nem törődött vele. Paprikajancsi s az ördög éppen a szinre léptek s a fürdő nő rémülten menekült. A gyerekek majd megszakadtak a nevetéstől.