Az örök fogoly [antikvár]

A romantikus nevű Roméo Blanqui talán kétszer-háromszor bukkan fel e könyv lapjain. Nevét azért említjük, mert tudjuk róla, hogy a félárva fiú nem értette meg forradalmár apját, sőt restellte is, hogy örökösen fogoly. Auguste Blanqui valóban 33 hosszú esztendőt töltött a mindenkori Rend tömlöceiben, várbörtöneiben. Már negyvenévesen így nevezték: az Öreg. S az Öreg részt vett korának minden világot megrázó eseményében, az 1830. évi dicső júliusi napoktól az 1848 februári forradalomig és a Párizsi Kommünig. Auguste Blanquit a tett emberének, ösztönös forradalmárnak és örök konspirátornak tartják, aki nem sokat törődött a forradalom elméletével. Ez azonban nem igaz. A hosszú börtönévek persze megkeserítették, de az örökké nyugtalan, töretlen jellemű kis ember műveit volt, elméletileg képzett. A rácsos ablakok mögül a bársonyos kék eget fürkészve a végtelen fogalmán töprengett – s harmincmillió sápadt francia fölszabadításán.