Az öröm alján [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
„Minden kielégülés adó a halálnak. Valamilyen nagyon finom halálfélelem van a/ orom alján." Öt évvel ezelőtt idéztem Márai Sándornak ezt a gondolatát az akkor megjelent harmadik kötetem borítóján, arra gondolva közben, hogy élni jó, s terveztem az újabb könyvet. Még három verseskötet következett, s megszületett a regény. Az első változata három hónap alatt, majd háromszor átírtam a részeket: évente egyszer. Magam is megijedtem kicsit a történettől, de vonzott a szereplők élete. A képzelet és a valóság veszélyes határvonalán kutatják az örömöt és a halált: a boldogságot keresik. Szerelmesek, de a kielégülés felfedezteti velük a hiányt. Hogy nem jól szerettek. Hogy lerótták az adót, s nekik szinte semmi nem maradt, csak néha undor, másnaposság, fájdalom, néha vágy a megfoghatatlanra, arra, amit nem tehet úgy magáévá az ember, mint egy testet. Sejtelmes szerelmi háromszög bontakozik ki, ami olykor egy önmagába visszatérő körhöz hasonlít. Kisebb és nagyobb tragédiák után kell rádöbbenni arra, hogy a halálfélelem erősebb a szerelemnél. Ezért van az utóbbi halálra ítélve. Vitéz Ferenc