Az öröm titkának őrzői [antikvár]

Előszó: Az anya ügyében Az alábbi történetet mindig szívesen mesélem, mert annyira hihetetlennek hangzik. Pratibha Parmar filmrendezővel az észak-ghánai Tamaléből repültünk a fővárosba, Accrába. Azért szálltunk gépre, mert a másik lehetőség egy hétórás autóút lett volna. Néhány nappal korábban, amikor Tamalébe jövet a kocsit vá-asztottuk, minden elképzelhető kényelmetlenséget elszenvedtünk a kíméletlen utakon. A hőségtől és az éhségtől kábultan, vörös porral lepve értük el úti célunkat. A repülőgép egy vén, barna és zöld festékkel terepszínűre mázolt katonai szállító jármű volt; beszálláskor Pratibha meg is említette, hogy olyan, mintha bádoglemezekből eszkábálták volna össze. Ülések nem voltak rajta. A csomagjaink és Pratibha kamerái számára a padlón szorítottunk helyet az egykedvűen be- 7