Az oroszlán, akit Christiannak hívtak [antikvár]

OSZO George Adamsontó 1970 áprilisában levelet kaptam Londonból Bili Travers barátomtól, amiben mesélt Christianról, az ötödik generációs európai oroszlánról, és megkérdezte, lenne-e kedvem magamhoz venni és visszaszoktatni ősei szülőföldjére. Nagyon csábítónak találtam az ötletet, nem csak azért, mert ez megmenthetné Christiant az életfogytig tartó fogságtól, hanem azért is, mert minden valószínűség szerint ez lenne az első alkalom, hogy egy angliai oroszlán visszatérhet abba az életbe, ahová teremtették. Biztos voltam benne, hogy ha megkapja a lehetőséget erre, bárhogyan is nevelték, az örökölt tudása és ösztönei hamar érvényesülnek. Be kell vallanom, megremegett az önbizalmam, amikor meghallottam, hogy két gazdája is elkíséri Christiant, és néhány hétig a táboromban maradnak. A hosszú hajuk és az egzotikus ruházatuk miatt azt gondoltam, hogy túlságosan is a londoni „mod" szubkultúra követői. Amikor először megláttam őket Nairobi repülőterén rózsaszínű trapéznadrágban és lobogó hajjal, cseppet sem oszlott el az aggodalmam. De Ace és John hamar visszaadták a modern generációba vetett hitemet. Azonnal éreztem a köztük és Christian között lévő mély szeretet és bizalom kötelékét. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz lehetett nekik hagyni, hogy Christian szembenézzen az elkerülhetetlen -9-