Az örvény fenekén [antikvár]

Részlet a könyvből: Az Automobil Clubnak idegen vendégek számára föntartott ebédlőjében az ebéd vége felé közeledett. Este tiz óra lehetett. A főpincér a kávét adta föl. A pincérek visszahúzódtak. A szomszéd teremben a dohányzók számára elkészitett szivartartók várták a vendégeket. Tizenketten voltak, hat férfi, hat nő, a vendéglátó gazda pedig Marenval Ciprián, a hires konzervgyáros, aki óriás vagyonnal vonult vissza az üzlettől. A ritka virággal, ragyogó kristállyal és ezüsttel diszitett asztal körül, a félvilághoz tartozó hölgyek és szeretetreméltó gavallérok, a kitűnő ebéd és ritka borok élvezetét követő gondtalan bizalmasságban figyeltek egy magas termetű szőke fiatal emberre, aki a gyakori félbeszakítások ellenére, zavartalan nyugalommal szónokolt. - Nem! én nem hiszek az emberi csalhatatlanságban, még azokéban sem, akiknek hivatásuk itéletet mondani és akik ennél fogva tapasztalatokkal dicsekedhetnek. Nem! én nem hiszem, hogy akármelyik polgártársamnak, aki csak olyan, mint te, vagy én, mihelyt az esküdtek padjára kerül, különösebben megvilágosodjék az elméje és csalhatatlanná váljék. Nem! én nem hiszem, hogy tisztes családapák, de sőt legényemberek is, mikor fekete vagy bibor talárt öltöttek, akár hermelinnel, akár anélkül, ne csalódhassanak többé és olyan ítéletet hozzanak, amelyhez szó nem fér.