Az ősdiák [antikvár]

1910 augusztus 31-ikének estéje volt. A megyei székvároska állomásának folyosóján ott állt Mudrony Sándor maturus-diák s búcsuzott a tájtól. Olyan nehéz volt a szive, mintha örökre mennie kellett volna. Pestre készült elsőéves joghallgatónak s mellesleg meg votl győződve, hogy iró lesz és pedig nem akármilyen. Csak egy körülmény hozta zavarba s ez a zavara egyre fokozódott az utóbbi hetek alatt: nem tudta magát elhatározni véglegesen, melyik költői irányzathoz csatlakozzék? A nemzetiekhez-é, akik hazafias alapon álltak persze s verseik egyre hatástalanabbaknak bizonyultak, avagy ahhoz a zilált csapathoz, amely nyiltan fellázadt mindennemü avatag hagyomány ellen s egy bizonyos Edy Endrét vallott vezére gyanánt? Ezen az utolsó estén, melyet vármegyéje területén töltött még, ez a probléma is aggasztotta Mudrony Sándort, de csak mellesleg. Egyéb gondok epesztették ezuttal: mint sikerül majd megvetnie lábát a fő- és székvárosban s egyáltalán minő napokat rejteget számára végzete a nagy idegenségben? Aközben búcsuzott a tájtól.