Az ötödik kerék [antikvár]

Részlet a könyvből:Épen most távozott el az orvos. Végre beszélnie kellett. A sok ámítás után végre igazat. Igen, meg fogok halni, még pedig nem sokára. Lent a folyón elolvadnak az utolsó jégtáblák s én a felszabadult hullámokon úszom el örökre ... Hová ? Isten tudja! Talán le a tengerbe. Ej, baj is az. Ha már egyszer meg kell halni, legalább tavaszszal haljak meg.De hát nem nevetséges az, a mit teszek ? Naplót kezdek tizennégy nappal halálom előtt. Ugyan mi rossz van abban? Miben különbözik tizennégy nap tizennégy évtől, évszázadtól? Az örökkévalósághoz képest ez mind semmi... Jól van. De hát vájjon az örökkévalóság maga is nem csak üres semmi-e ?Ugy látom, töprengeni kezdek. Gyáva lennék ? . .. Eh, ne bölcselkedjünk, inkább mesélni fogok valamit... Odakünn esik, a szél is fú, nem szabad kimenni. De miről meséljek? A betegségemről ? Arról nem szokott beszélni jól nevelt ember. Regényt irjak? Ehez nem értek. Meditácziókat komoly tárgyak fölött? Ezt nem birnám ki.