Az ördögbicska [antikvár]

Vajon hányan mondhatják el magukról, hogy voltak pincérek és kisállattenyésztők, pékek és sofőrök, csukamájolaj-ügynökök és lovászok? Valószínűleg kevesen, és azok közül sem biztos, hogy akadt volna még valaki aki íróként találta meg végül igazi hivatását. Legföljebb csak Erwin Strittmatter, a magyar olvasók régi ismerőse, az NDK irodalmának jeles képviselőja. Az utóbbi években sorra megjelenő elbeszélésgyűjteményei - ezekből válogattunk össze egy kötetre valót - ezt a változatos, gazdag életpályát dolgozzák fel, emléket állítva a gyerekkor felejthetetlen színhelyének, a Lausitznak, német és szerb rokonoknak, vándorcirkuszosoknak és agyafúrt parasztoknak. Kifogyhatatlan mesélőkedvvel idézi fel Strittmatter a sorsokat is, melyek kóborlásai közben az útjába kerültek: az állástalan műlovarnőét és az excentrikus weimari koltőnőét, a felfuvalkodott esztétáét és az analfabéta bányászfiúét. Derűs és önironikus, ha saját fiatalkori hányattatásairól számol be, iróniája keserűbb lesz, ha a jelen visszásságairól, emberi butaságról, önzésről ír. Kellemesen szórakoztat, és egyben észrevétlenül átnyújtja egy hosszú, tartalmas élet sok-sok értékes megfigyelését, bölcs tapasztalatát.