Az útnak nincs vége [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, sérült.
A cselekmény 1950-ben játszódik, ebben a különös esztendőben, amikor még a régi lendület vitte az országot, a dolgozó tömegeket, de ugyanakkor már sokan érezték: valami nincs rendben, érthetetlen dolgok történnek. A könyv hősei küzdő emberek, bizakodó hittel, akik a bajok láttán sem roppannak össze. Nagyon "kényesnek" tudott, eddig még meg nem írt témát dolgozott fel a szerző. Az útnak nincs vége c. regényében. A politizáló népi értelmiség útját, a demokratizmus, a szövetségi politika kérdéseit, a magyar történelemnek azt a szakaszát, amikor a vezetés módszereiben szomorú fordulat történt. Sokféle arcot villant fel: nagy politikusok, írók, régi munkásmozgalmi harcosok, kisparasztok és kubikusok arcát, s olyan igazságokat, amelyeket még a történelemtudomány sem fogalmazott meg eddig igazában. Gerő János regénye középpontjába két megyei titkárt állít. Az egyik volt bányász, a másik egykori agrárproletár: MDP illetve a parasztpárt megyei titkára. Az ő barátságuk története mindenekelőtt ez a könyv. A testvér osztályok, testvér képviselői ők, akik csipkelődően vitatkoznak nagyon gyakran, mégis fél szavakból értik egymást, mint az igazi testvérek. De nemcsak értik, hanem mint az a barátokhoz méltó, akkor segítenek legjobban egymáson, amikor váratlanul beköszönt a baj: a régi munkásmozgalmi harcost leváltják, s a fiatal parasztpárti megyei titkár is búcsút mond a politikai életnek. Gerő János ebben az izgalmas regényben a magyar múlt egyik fejezetét beszéli el. Az objektív idő fonalán vezeti a mesét, az emlékezéseket azonban a jelen rajzába szövi. Ez a megoldás a regényt feszültebbé teszi: a cselekmény megszakítása izgalmas régi történettel, majd a folytatás, az olvasó érdeklődését mindig ébren tartja. Aligha túlzás azt mondani: ez a regény az író pályájának jelentős állomása.