Bővebb ismertető
Zrínyi legnevezetesebb prózai munkája Az török afium ellen való orvosság. Irta majdnem teljes bizonyossággal N.-Várad török kézre jutása után, tehát 1660. végén, vagy 1661-ben s a közvetetlen okok, melyek rá befolytak, voltak: Várad elestén kívül Jenő elfoglalása, (1658. szept. 2.) sok ezer magyar leölése, rabságba hurczolása, Erdély felprédálása, II. Rákóczy György eltiprása, a mint ezt műve elején ő maga is mondja, s végre a mit ő nem említ, az, hogy midőn N.-Váradért cserében N.-Kanizsát akarta csupán megrohanással, ágyuk nélkül, karddal elfoglalni, a kormány ettől eltiltotta. Ezek mind a megelőző pár év eseményei s a művön végig vonuló szenvedélyes hang inkább ez események közvetetlen benyomását s így e mű kevéssel utóbb való előállását tanúsítja. Zrinyi életében e mű nem jelent meg nyomtatásban, de kéziratban meglehetősen ismerték s több másolat készült róla, valamint más prózai műveiről is, melyeket már a kortársak nagyra tartottak s megjelenésűket óhajtották. E művében Zrinyi különösen a rómaiak példájából indulva ki, állandó hadsereg tartására s csupán vagy főképen önerőnkre támaszkodásra buzdít; s e szerint e művében még egyszer lelkesen és erőteljesen fejezi ki életének nagy gondolatát, t. i. hogy a magyar szabadítsa fel hazáját a török iga alól, de önerején; különben vagy elpusztul, vagy nemzeti önállóságát a két szomszéd nagy hatalom közt végleg elveszti. Tehát e mű első sorban hazafias intés, egy nagy férfi parainesise nemzetéhez, s csak másodsorban hadtudományi; s épen ezért a hadtani dolgokban itt főleg az általánosságok keretében marad s Vegetiusból is első sorban a buzdító részeket közli...